(RO Amiloidoză renală, EN: , LAT: Degeneratio amyloidea renis)Az amyloid egy glikoprotein természetű anyag, ami a sejtközötti állományban rakódik le. Azon betegségeket, amelyek amyloid-felhalmozódással járnak, amyloidosisoknak nevezzük. Az amyloid jellegzetes hisztokémiai színreakciót mutat: ha az érintett szerv egy szeletére Lugol-oldatot öntünk, az amyloid mahagónibarna színű lesz, amelyre ha kénsavat (10%) töltünk, az amyloid kékesfekete színre vált. Ezen reakció alapján nevezte el a betegséget amyloidosisnak Rudolf Virchow, német patológus, utalva ezzel a névvel az amyloid keményítőhöz hasonló voltára (amylon = keményítő). Az amyloidosis lehet generalizált (szisztémás), amikor több szervet érint, vagy helyi, amikor csak egy szervet vagy szövetet érint. A vese leggyakrabban generalizált amyloidosisban érintett. M: a vese lényegesen megnagyobbodott, a kéregállomány kiszélesedett, színe halvány szürkésfehér (amyloidos nagy fehér vese), ellentétben a velőállománnyal, amelynek élénk vörös, olykor szederjes színe van. Metszlapon a glomerulusok üvegszerűen csillognak. A veseparenchyma állománya tömött, de törékeny. A Lugol-próba (lásd fent) elvégzésekor a glomerulusok láthatóvá vállnak, fekete pontok formájában, a kéregállományban, míg a velőállományban feketés csíkok formájában az erek rajzolódnak ki. m: a glomerulusokban és a hozzájuk tartozó arteriolák falában egynemű eosinnal halványrózsaszínre (1. és 2. ábrák), Congo-vörössel pirosra (3. és 4. ábrák) festődő anyag figyelhető meg. Az amyloid extracellularisan rakódik le, kezdetben a glomerulus mesangiumába és a capillaris falai közé. A folyamat előrehaladtával a glomerulus teljesen átalakul, a capillarisok lumene el is záródhat. Ilyenkor az amyloid lerakódás a vese kis ereinek falában, a membrana basalisra, és az interstitialis rostokra is lerakódik, súlyos működési zavart okozva. Congo-vörös festés után, polarizált fényben, az amyloid metakromáziát mutat, almazöld színe van. További források: | 1. ábra. Veseamyloidosis mikroszkópos képe (HE) |
