(EN: Acute pulmonary edema, RO: Edem pulmonar acut, LAT: Oedema pulmonis)

Hirtelen kialakuló kisvérköri nyomásfokozódás (a hydrostaticus nyomás fokozódása miatt) a tüdőben heveny pangást okoz. A pangás miatt rövid időn belül az alveolaris septumokba (a pericapillaris térbe) fehérjedús folyadék áramlik, ami a folyamat súlyosbodásával az alveolusok üregébe is beáramlik. Ezt heveny tüdővizenyő-nek (oedema pulmonum acutum) nevezzük. A tüdővizenyő, súlyosságától függően, akár élet­veszélyes állapotot is okozhat, hiszen az alveolusok üregében felhalmozódó folyadék megnehezíti, vagy akár ellehetetleníti a gázcserét.

A hydrostaticus nyomás fokozódásának egyik leggyakoribb oka a heveny balkamra elégtelenség (pl. akut szívizom infarctus esetén). Ezenkívük tüdővizenyőt okozhatnak különböző shockos állapotok, vesebetegségek, az alveolocapillaris membran sérülése stb. Ez utóbbi a fokozott permeabilitás miatt okoz vizenyőt. Ilyen fordul elő bacterialis vagy vírusos tüdőnyulladásokban, toxikus anyagok belélegzése során stb.

M: A tüdők súlyosak, szélük lekerekített, a pleurális felszínen megfigyelhetők a bordák benyomatai. A tüdők állománya tömött, tészta tapintatú és a metszlapjukáról bőséges, rózsaszín, habos folyadék ürül (1. ábra).

m: Szövettani vizsgálattal az alveolusok falában tágult erek figyelhetők meg, az alveoláris sövények kiszélesednek. Az alveoláris üregekben eosinnal halvány rózsaszínre festődő, homogén vagy finoman szemcsézett folyadék látható (2. ábra). Az alveolusokban felgyülemlő folyadék a belélegzett levegővel keveredve levegő buborékok kialakulását eredményezheti. Ugyancsak az alveolusok szintjén, hosszabb ideig tartó oedema esetén, levált alveolus hámsejtek (alveolocyták) is megfigyelhetők.

1. ábra. A heveny tüdővizenyő makroszkópos megjelenése

2. ábra. A heveny tüdővizenyő szöveti képe