(RO: Limfadenită tuberculoasă, EN: Tuberculosis lymphadenitis)

A tuberculosis (gümőkór) a Mycobacterium tuberculosis (bacillus Koch) által okozott specifikus gyulladással jellemzett, általában idült lefolyású, fertőző betegség. Klinikopatológiai szempontból két formája van: primer és post-primer (secunder) tuberculosis. A leggyakrabban érintett szerv a tüdő, ezen kívül érintett lehet gyakorlatilag bármilyen szerv. A tüdőn kívül, gyakrabban érintett szervek: gyomor-bél traktus, nyirokcsomók, prosztata, here, csontok, bőr stb.

A továbbiakban a tbc-re jellemző morfológiai elváltozásokat egy nyirokcsomó megbetegedése esetén mutatjuk be. A lymphadenitis az extrapulmonaris tuberculosis leggyakoribb formája, amely gyakran a nyaki régióban jelentkezik. 

Lásd még Tüdő tuberculosis.

M: az érintett nyirokcsomó mérete nagy, metszetén a normális nyirokcsomó struktúra csak részben, vagy egyáltalán nem ismerhető fel, helyett fehéres-sárgás, sajtszerű területek vannak, egyenetlen széllel az ép szövet fele (1. ábra). Amint azt később látni fogjuk, mikroszkópos vizsgálattal, a fehéres területek elhalt szövettörmeléknek felelnek meg, emiatt a tbc-s szövetelhalást necrosa caseosa (sajtos elhalás) névvel illetünk. Egymás mellett levő több nyirokcsomó érintettsége esetén összekapaszkodva nagyobb nyirokcsomó-conglomeratum keletkezik.

m: A betegségre az jellemző, hogy -- az érintett szervtől függetlenül -- jellegzetes szöveti elváltozásokat okoz, amelynek fő morfológiai eleme a tuberculum (más elnevezéssel: tuberculotikus granuloma, gümő) kialakulása. Bár még léteznek hasonló morfológiájú gyulladásos elváltozások más betegségekben is, mégis a gümők meglehetősen specifikusak tbc-re. Egy tipikus gümőben 3 réteg figyelhető meg:

• belső: sejtmentes, eozinnal rózsaszínre festődő egynemű, elhalt szövettörmelék, amelyben (speciális festésekkel kimutatható) számos kórokozó található¹
• középső: a belső, elhalt, terület körül található és átalakult macrophagokból áll; ezen sejtek morfológiája jellegzetes, hámsejtekre emlékeztetnek, és időnként megfigyelhető, hogy palliszád elrendeződést mutatnak (sejmagjuk merőleges az elhalt területre) -- ezeket epitheloid sejteknek nevezzük; több macrophag összeolvadásából alakulnak ki az ún. többmagvú óriássejtek, amelyek citoplasmájában megfigyelhető, hogy a sejmagok gyakran félhold vagy patkó formájában rendeződnek el a sejtmembrán szomszédságában -- ezen sejteket Langhans-típusú óriássejteknek nevezzük
• külső: az epitheloid réteg körül gyakran kis lymphocytás beszűrődés figyelhető meg

 Ezek morfológiája változatos lehet, de két fő típusuk van:

• exsudativ: jellemzően a necrosisos folyamatok túlsúlyban vannak
  
• proliferativ: túlsúlyban vannak az epitheloid sejtekből álló granulomák, a necrosis minimális, vagy hiányzik
  

1. ábra. Tuberculosisos nyirokcsomó, megfigyelhető a sajtos elhalás (szürkés-fehér területek)

2. ábra. Lymphadenitis tuberculosa, lupe nagyítással

3. ábra. Lymphadenitis tuberculosa, tuberculum (részlet)

4. ábra. Lymphadenitis tuberculosa, nagy nagyítással, baloldalt: Langhans-típusú többmagvú óriás sejt