(RO: Abcese hepatice, EN: Liver abscesses)

A gennyes gyulladás (inflammatio purulenta) jellemzője, hogy a képződött izzadmány számos leucocytát, sejttörmeléket és baktériumot tartalmaz. Ezt gennynek (pus, pyon) nevezzük. Belső szervek esetében két formában fordul elő: tályog (abcessus) és gennyes szövetközi gyulladás (phlegmone) formájában. 

Gennyes gyulladás úgy alakul ki, hogy egy ép (vagy már korábban sérült) szövetbe gennykeltő kórokozó kerül. A kórokozó szövetbe való behatolása leggyakrabban a környezetből, a környező szövetek irányából vagy a vér útján történik. A tályog kialakulásának lefolyását a szervezet immunstátusza, a szervezet általános állapota és a kórokozó virulenciája határozza meg.

M: A tályog jelentkezhet többszörös, apró vagy nagyobb, góc, vagy egyetlen, szintén változatos méretű, üreg formájában. Előfordulhat, hogy több kissebb tályog egyetlen nagy tályoggá olvad össze. A tályog üregében  sárgás-fehéres, bűzös, viszkózus folyadék található. A phlegmone általában súlyos gyulladásban jelenik meg és az érintett szervben igen nagy mértékű leucocytás beszűrődés figyelhető meg.

m: mikroszkóposan az alapszövet szerkezete helyenként, körkörös területeken, eltűnt, helyét kifejezett leococytás beszűrődés foglalja el. Friss tályog esetén az ép szövet és a tályog között nincs kötőszövetes határ, idültt tályog esetén a kettő között egy sarjszövetből és kötőszövetbőll álló határterület van, amit pyogen membránnak nevezünk.

1. ábra. A tályog mikroszkópos képe a máj szintjén

2. ábra. A tályog mikroszkópos képe a máj szintjén (bal oldalt: tályog ürege a leucocytás beszűrődéssel, jobb oldalt: májszövet a sinusoidokkal)