(RO: Astrocitom; EN: Astrocytoma) Az astrocytaer daganatok számos formája ismert, közülük a leggyakoribb a diffúz és a pilocytás astrocytoma. DIFFÚZ ASTROCYTOMA A felnőttkori primer gliomák kb. 80%-át teszik ki, 40-60 évesek között a legmagasabb az előfordulásuk. Legtöbbször a nagyagyféletkék érintettek. Szövettanilag 3 csoport különíthető el:
m: A jól differenciált formákat jellemzi a megnövekedett sejtszám, a sejtmagok számát és méretüket illetően is növekedés figyelhető meg. A nukleáris pleomorfizmus változó. A sejtek között eltérő sűrűségű astrocyter sejtnyúlványhálózat figyelhető meg ami GFAP pozitív (gliális fibrilláris savanyú protein). A neoplasticus és ép szövet határa elmosódott. Az anaplasticus formáknál a változó sejtsűrűség, a fokozott nukleáris pleomorfizmus és az emelkedett mitózis szám jellemző. A legkevésbé differenciált glioblastoma szövettani képe hasonlít az anaplasticus formáéhoz de ezen felül még megfigyelhető az ér- és endothélproliferáció, a necrosisos területek körül a daganatos sejtek magjainak a kerítéslécszerű elrendeződése (pszeudopaliszádképződés). PILOCYTAS ASTROCYTOMA Relatív jóindulatú, cystikus daganat. Főleg gyermekkorban és fiatal felnőttkorban alakul ki. Érintheti a kisagyat, a III. agykamrát, a gerincvelőt, a nervus opticust, ritkábban a nagyagyféltekéket. Recidivál, ha nem megfelelően távolítják el. M: Cystikus tumor, mely a cystafalban az üreg fele nodulust tartalmaz. Ha szolid a daganat akkor általában élesen körülírt. m: Jellemzőek a vékony, megnyúlt, hajszálszerű nyúlványokkal rendelkező bipoláris sejtek (GFAP pozitív). Megtalálhatók még a Rosenthal-rostok (vaskos eozinofil képletek), továbbá az eozinofil granuláris testek (PAS-pozitív szemcsés képletek) és microcysták. A daganatban ritka a necrosis és a mitózis. |