Tüdő emfizéma alatt a bronchiolus terminalistól disztálisan eső légutak kóros és irreverzibilis tágulatát értjük, amelyhez az alveoláris szeptumok pusztulása társul, kifejezett fibrózis nélkül. A definició patológiai szempontokon alapul, a gyakorlatban a legtöbb esetben a diagnózis klinikai adatok és képalkotó eljárások segítségével történik. Gyakran társul a légútak egyéb obstruktív betegségeihez, mint pl. chronicus bronchitis, de önállóan is előfordul.

Az emfizémát klinikailag (a funkcionális paraméterek alapján) légúti obstrukció jellemzi, ezért a krónikus obstruktív tüdőbetegségekhez soroljuk.

Attól függően, hogy az elváltozások az acinus mely részét érintik, az alábbi típusokat különböztetjük meg:

• centroacinaris (centrolobularis)*
• panacinaris (panlobularis)**
• distalis (paraseptalis)
• irregularis

Ezek közül a centroacinaris a leggyakoribb, dohányosokban alakul is és nem ritkán krónikus bronchitishez társul. A panacinaris emfizéma alfa1-antitripszin hiányhoz társul. A distalis emfizéma subpleurálisan jelenik meg és spontán pneumothoraxot okozhat.

*M: főleg a felső lebenyekben alakul ki. A metszlapon a lobulusok centrumában tágult, a respiratoricus bronchiolusok körül, egymással összefolyó kisebb-nagyobb légüregek láthatók, a betegség súlyosságától függően (1. ábra). A lobulus széli részén viszonylag normális tágasságú alveolusok vannak. Gyakran a fekete korom-pigmentek is láthatók a károsodott területekben.

**M: a tüdő halvány és megnagyobbodott, gyakran takarja a szívet (boncoláskor a mellkasfal eltávolításakor figyelhető ez meg).

m: kitágult légterek láthatók az alveolaris szeptumok pusztulására utaló jelekkel, a szeptumok gyakran vékonyak; nincs jelentős mértékű fibrosis (2. ábra)

Az emfizéma egyéb megjelenési formái

Időskori emfizéma

Időskorban a tüdőszövet és valószínűleg a mellkasfal rugalmasságának a csökkenése miatt is kialakuló emfizéma típus, amely rendszerint nem jár jelentős funkcionális zavarral.

Bullosus emfizéma

Extrém mértékben tágult légüregek, amelyek elsősorban subpleurálisan jelennek meg és bármelyik emfizéma típusban megjelenhetnek. Akár több cm átmérőt is elérhetnek, főleg az apikális tüdőlebenyekben figyelhetők meg, hártyás falú légüregek formájában. A bullák megrepedése spontán pneumothorax kialakulásához vezethetnek.

Interstitialis emfizéma

Levegő bejutása a septumokba, majd azok lefutása mentén a tüdő kötőszöveti hálozatának réseibe. Súlyos esetben a levegő eljuthat a hilusi kötőszövetbe, onnan a mediastinumba, majd a nyak és a törzs subcutan területeibe.

1. ábra. A centroacinaris emfizéma makroszkópos megjelenése (forrás)

2. ábra. Tüdőemfizéma szöveti képe (az emfizémás terület a kép jobb oldalán látható)