A tüdő rosszindulatú daganatainak döntő hányada a bronchusok hámjából, illetve az alveolaris hámból kiinduló carcinoma, az egyéb eredű daganatok jóval ritkábbak (carcinoid, malignus mesenchymalis daganatok, lymphomák stb.). A tüdőcarcinoma vezető helyet foglal el a daganatok okozta halálozások tekintetében, úgy férfiak, mint nők körében. Négy fő szövettani típus van:
Terápiás (onkológiai) szempontból, hagyományosan két csoportba sorolták a tüdő carcinomákat, de ma már ez a felosztás nem elegendő és amennyiben lehetséges meg kell határozni a pontos szövettani típust:
Morfológiailag a tüdőcarcinomák egy része általában kis (főleg a bronchogen tumorok), tömött, nyálkahártya-laesió formájában jelennek meg. Ahogyan a gyarapodik a daganat szövet ez megjelenhet intraluminalisan, beszűrheti a bronchusok falát vagy nagyobb tumortömeg formájában benyomulnak a szomszédos tüdőparenchymába. A nagyobb tumortömegben gyakori a centralis necrosis, üregképződés vagy bevérzés. A betegség előrehaladásával a pleura vagy a mediastinum képleteire is ráterjedhet a daganat, illetve később lymphogen vagy haematogén úton metasztázist adhat. Tüdő laphámcarcinoma M: általában centrális elhelyezkedésű, nagyobb bronchusok falából indul ki; nagyobb daganat esetén centrális elhalás miatti üregképződés alakulhat ki; idővel beterjedhet a környező tüdőparenchymába, illetve beszűkítheti egy nagyobb bronchus lumenét. Amennyiben egy bronchus tumor részlegesen zárja el hörgőt a distalis tüdőrészben emphysema keletkezhet, teljes elzáródás esetén atelectasia alakul ki az elzáródástól distalisan elhelyezkedő tüdőrészben. m: a laphámcarcinomát, gyakran évekkel a megjelenése előtt, hámelváltozások előzik meg (lásd 1. ábra, normál bronchialis epithelium > laphám metaplasia > dysplasia > carcinoma in situ > invasiv carcinoma). A laphámdifferntációnak két szöveti jele van, szrúképződés, illetve intercellularis hidak (intercellular bridges). Szövettanilag az alábbi határok között lehetnek:
|
Részletes patológia > 03. Tüdő >
